A 12.B osztály szeptemberi osztálykirándulása
Iskolai hagyományainkhoz híven a végzős osztályok évi szokásos osztálykirándulásra szeptemberben indulnak.
A 12.B szeptember első hétvégéjén a Velencei-tó felé vette az irányt. Mivel előző tanév végén az osztály nyerte a Sylvester-kupát, a győzelemért járó egy jutalomnapot kihasználva már péntek reggel elindulhattunk Agárdra. A tó partján levő retro-szállásunk elfoglalása után a Gesztenye Biciklikölcsönzőben felvettük kerékpárjainkat, majd rövid balesetvédelmi oktatást követően nyeregbe szálltunk, hogy körbe biciklizzük a Velencei-tavat.
Sarvajcz-körösztje
Első pihenőnket a tó partján, a Dinnyés község határában levő keresztnél tartottuk, ott, ahol Sarvajcz Lajost, a kiváló “tóbírót” (pákász, vadász, csónakos) egy szörnyű vadászbaleset után holtan hozták partra 1928 decemberének viharos éjszakáján. A szomorú történetet neves vadászírónk, Széchenyi Zsigmond beszéli el “Ünnepnapok” című könyvében.
Pákozd, Miska huszár szobra
Legközelebb a hatalmas huszár szobornál álltunk meg. A szobor egy új turisztikai látványosság, a maga nemében egyedülálló alkotás, amely 100 tonna betonból készül és 12,5 m magas, s a huszárhagyományok ápolása jegyében készült.
A monumentális huszár szobor az M7 autópálya mellett áll az ún. Bogár-halmon. Ott, ahol a mondák szerint Jellasics horvát bán és császári-királyi táborszernagy állt 1848 szeptemberében.
Pákozd, Katonai Emlékpark
A kényelmes kerékpárúton tovább haladva, leküzdve az egyetlen kisebb emelkedőt, a Katonai emlékparkban egy kicsit tovább időztünk: meghallgattuk túravezetőnk ismertetőjét, leróttuk tiszteletünket a 48-as pákozdi csata hősei előtt, majd utunk második felére felkészülve ismét nyeregbe pattantunk.
Velence, Korzó
Az út második fele főleg a tóparton haladt, kényelmes tempóban, a szép kilátásban gyönyörködve visszakerekeztünk kiindulópontunkra. A kerékpározás után visszatérve jól esett a vacsora.
Sárkányhajózás
Második nap reggeli után elsétáltunk a gárdonyi kikötőbe, ahol hajóra szálltunk, és a vízen próbáltuk ki magunkat. Az egy órás evezés is bebizonyította, hogy 4 év alatt sikerült igazi csapattá válnunk, akik egy hajóban ülve tudnak egy irányba haladni, és egymást segítve egy ütemre célba érni.
A sárkányhajózás után már a pihenésé volt a főszerep. Kihasználva a szeptemberi nap utolsó sugarait, és a vízpart kínálta lehetőségeket, a strandon töltöttük a vonat indulásáig fennmaradó időt, beszélgetve, pihenve, a bátrabbak pedig a vízbe is bemerészkedtek.
A Sylvesterben eltöltött, igen aktív, kirándulásokban gazdag négy évünk után szinte hihetetlen, hogy ez volt az utolsó osztálykirándulásunk. Az utolsó év már másról fog szólni.
