2019/2020-as tanév
Viszlát 2020-ban!
Kőszegi Júlia
Pilisszántóról indultunk, ahol megtekintettük a Pilis Keresztjét, a Makovecz Imre által tervezett Boldogasszony kápolnát, a Sziklaszínházat, a Pilis Lélekharangját, a Pilis Kapuját és a Trézsi-/Szeretet-forrást. Utunk innen Pilisszentkeresztre vezetett, ahol végig jártuk a Dera-szurdokot, majd túránk végcélja, Dobogókő felé vettük az irányt. Gyönyörű időnk volt, megcsodálhattuk a napsütésben az őszi erdők és mezők csodálatos színkavalkádját. Kis csapatunk (25 diák + 7 felnőtt) remek hangulatban tette meg a több mint 12 km-t és bár alaposan elfáradtunk, a csodálatos táj látványa feledtetett minden nehézséget.
Burján László
Megnyílt iskolánkban Ravasz László református püspökről szóló kiállítás, amely a szünetig (2019.10.25.) lesz látható.
Kovácsné Thomann Mónika
2019. szeptember 23-án hétfőn zajlott a Zólyomi Kata Szépkiejtési Verseny 22 résztvevővel.
A díjazottak:
1. Tóth Kristóf 11.a
2. Kovács Mónika 11.b
3. Baján Polla 12.a és Németh Anna 9.a
4. Kozma Dominika 12.a
5. Czégeni István 10.a
Gratulálunk a nyerteseknek és köszönjük a többi résztvevő lelkességét, elszántságát, odaadását!
2018/2019-es tanév
Gimnáziumunk által elnyert Erasmus-pályázat keretében június 29-én 12 diákunk utazott az észak-német Hansa-városba, Rostockba, hogy az egy hónapos diakóniai szolgálatát nyelvgyakorlás céljából a német nyelvterületen végezze el.
Diákjaink szombaton délután érkeztek Rostockba, az első este a szállás elfoglalásával, és a saját maguk által készített vacsora elfogyasztásával telt el. A vasárnap a városnézésé és jó idő lévén a tengeri fürdőzésé volt.
Hétfőn már a diakóniáé volt a főszerep: meglátogattuk azokat az intézményeket, ahol majd vállalkozó szellemű diákjaink egy hónapig diakóniai szolgálatot látnak el.
Bíró Tomi és Spangli Marci a Maria-Martha Haus-ban, Ladjánszki Dóri, Téglás Kitti, Karsai Timi és Imre Bendegúz az Universitatsmedizin Rostock klinikán, Csaba Enci és Szabó-Hegyi Zsófi a Jakobi-Stift Mehrgenerationenhaus-ban, Dimic Tami, Szekendy Pálma, Kiss Viki és Hetényi Móni pedig a PflegeWohnPark Groß Klein-ban teljesít szolgálatot.
Az igazi munka kedden reggel 6-kor kezdődött, de addig is nagyon sok élményt éltek át a diakónusok a csodálatos városközpont, a Marienkirche, a várost védő kapuk, a városháza megtekintésével, és persze utána a hamisítatlan dűnei hangulatú fürdőzéssel.
A szabad hétvégék lehetőséget adnak arra, hogy diákjaink megismerjék Stralsundot, Lübecket, Rostock környékét, és persze hajózzanak az Balti-tengeren.
Büszkék vagyunk rájuk, hogy vállalták idegen nyelvi környezetben is ezt a felelősségteljes munkát. Köszönjük azt is, hogy az első két hétben Bokor Gyöngyi és Tolnai-Kiss Anita, a második két hétben pedig Jekliné Pintér Zsuzsa és Huszákné Vendégh Andrea tanárnők segítik diákjainkat a feladat minél magasabb színvonalú teljesítésében.
Kocsis Imre Antal igazgató
Ballagási búcsúbeszédek
A 12.A nevében búcsúzik Bakon Réka
A 12.B nevében búcsúzik Fazakas Bence
A 12.C nevében búcsúzik Fehér Franciska
A 11. évfolyam nevében búcsúzik Bednár András és Szász Benedek
Költők, versek, versmondók
Márai Sándor: Mennyből az angyal (Czégeni István 9.a)
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom (Kocsis Imre Antal)
Romhányi József: A teve fohásza (Borsosné Kálmán Outi)
Rainer Maria Rilke: Orpheusz, Euridiké, Hermész (Bibó István)
József Attila: Eszmélet (Koczó Pál)
Szabó Lőrinc: Különbéke (Jakabné Bencze Noémi)
Lakatos Demeter: Tolvajok a magyarok (Róka Szabolcs)
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse (Viczián Zsófia)
Radnóti Miklós: Hetedik ecloga (Juhász Imre)
Weöres Sándor: Az éjszaka csodái (Binder Anita)
Caius Julius Phaedrus: Lupus at agnus (Zólyomi Katalin)
2019. április 11.
A páduai Emilio Curiel Gimnázium diákjainak vendégeskedése a Sylvesterben
Márciusban zajlott a páduai Emilio Curiel Gimnáziummal folytatott cserekapcsolatunk magyarországi része. Hatodik éve szervezzük közösen ezt az egy hetes programot, diákjaink és tanáraink örömére mind itthon, mind a gyönyörű Olaszországban. Mind a diákok, mind a tanárok között barátság szövődik évről-évre, és nagyon élvezi mindkét fél az izgalmas helyszíneket, vonzó városnézést és programokat.
Idén a Zeneakadémia épületét, gyönyörű szecessziós belső tereit csodálhatták meg olasz vendégeink, ahol még mini-koncertben és egy váratlan, szervezésen kívüli operaénekes előadásában is részesülhettek. A hétfői Pest városnézés alkalmával Giorgo Perlasca emlékművénél is megálltak, aki olasz kereskedő létére, spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon. Délután a Háló Galériában (a határon túli magyarokkal foglalkozó katolikus szervezet) uzsonnáztak finom rétest, teát, kávét. A budai oldalon többek közt a Mátyás-templom csöndes hangulatát élvezhették olaszaink.
Kedden Szentendrére, csütörtökön Balatonfüredre látogattunk, a szép időben mindkét napon városi sétát tettünk, fazekas műhelybe látogattunk, finomat ebédeltünk a Blaha Lujza Villában, elolvastuk Rabindranath Tagore, indiai Nobel-díjas költő versét a füredi platán sétányon, Tihanyban pedig a Balaton türkizkék vizét fényképezték ámulattal vendégeink. Az Apátságban a kriptában I. András Árpád-házi királyunk sírjánál mindnyájan halkan lépegettünk…
Az utolsó napon a Parlamentbe ment az olasz csoport, majd egy hosszabb szabad délután után, este az iskolában minden csoport angolul előadta a hétfőn, szerdán és pénteken tartott műhely munkákon tanultakat. Az idei feladatok témája a jég volt, amelyet sokféle szempontból dolgoztunk föl: Jég a mitológiában, Dante: Isteni színjátékából a pokolban játszódó egyik jelenet előadása, A hűtőgép története, „Hibernisztán” világának rajzi megjelenítése és igen izgalmas kémiai-fizikai kísérletek a jég különleges adottságainak szemléltetésére.
A szülök által készített záró parti finomságai csak hab volt a tortán…
Köszönet mindenkinek a sok áldozatos és fantáziadús segítségéért! Reméljük, jövőre ugyanígy folytathatjuk!!
Borsosné Kálmán Piroska Outi
2019. május
Életút-utazás
Március 22-e hamisítatlanul tavaszias napján a Sylvester tanári karának egy kis különítménye leruccant – mondhatnánk, immár szokás szerint – Szekszárdra. Néhányunk számára meglepetés volt, hogy Igazgatónk ez egyszer nem volt velünk a buszon, pedig még kottákkal is ellátott bennünket a közös énekléshez. A jól értesültektől aztán megtudtuk, hogy előre ment autóval bizonyos dolgokat előkészíteni. Hogy ezek a bizonyos dolgok milyen nagyszabású rendezvényt takarnak, csak később derült ki.
Amikor megérkeztünk szálláshelyünkre, Tóni már ott várt bennünket és elkezdődött a városnézés. Az első állomás egykori munkahelye, a polgármesteri hivatal volt, ahol a nagyterem falairól Szekszárd díszpolgárainak, többek között Babits Mihálynak és egy Zichy grófnénak képei néztek ránk, miközben mindent megtudtunk a város és környékének történetéről az ókortól mostanáig, különös tekintettel a nagy szekszárdi borokra és borászokra. És itt Hamvas Bélát kell idéznünk: “Igen, a Szekszárdi. Amíg nem jártam arra, nem is volt igazi és helyes képem róla. De amióta láttam a várost a fák közé rejtőzve, fölötte a dombbal, a messze kifutó szőlőkkel, szippantottam levegőjéből, azóta tudom, hogy itt csak ilyen bor teremhet.”
Mi is jókat szippantottunk a város levegőjéből, hiszen sok gyümölcsfa már virágba borult a dombokon, aztán pedig a Garay pince illatmintáival kényeztettük az orrunkat. Az ott kínált rozét kóstolva magunk is megtapasztalhattuk, mennyire igaza van Hamvas Bélának.
Ezek után illett elzarándokolnunk a Garay pince feletti parkban álló bájos borkúthoz, majd a Vármegyeházához, amely a budapesti Nemzeti Múzeumra emlékeztet (nem csoda, hiszen Pollack Mihály tervezte), hogy udvarán megtekintsük az I. Béla által alapított apátság romjait. Itt szerencsésen összefutottunk a nagykőrösi református gimnázium igazgatójával, Suba Lajossal, aki zamatos ö-zéssel mesélte el nekünk, hogyan jutott Arany János botjának birtokába a nagykőrösi refi.
A Béla király téren sikerült bekukkantanunk Közép-Európa legnagyobb egyhajós templomába, de aztán sietnünk kellett, hogy az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) szekszárdi borászatot is meglátogassuk.
A szekszárdi levéltári adatokban már 1746-tól szerepel a szőlőművelő Eszterbauer család. A tízedik generációs Eszterbauer János fogadott bennünket a szálláshelyünk fölötti dombon található borospincében, amely valóságos építészeti műremek. Miközben sorra megízleltette velünk csodálatos borait, a Frizzantétól a Nagyapám Kadarkán át a Tivaldig – amelyek nemcsak a Michelin csillagos budapesti éttermek italkínálatában, de a New York-i áruházak polcain is szerepelnek – beavatott minket családjának és vállalkozásának történetébe. Szorgos sváb ősei, akik nagyon hamar elmagyarosodtak, valószínűleg Ulm környékéről hajóztak le hozzánk a Dunán. Ahhoz, hogy nagyapjának mesterségét, a szőlőtőkék művelését folytathassa, előbb ipari tevékenységből kellett tőkét szereznie. Annak ellenére, hogy sikeres és elfoglalt üzletember, a borkóstoló után ő és felesége személyesen szolgálta fel nekünk a pazar vacsorát.
Másnap, március 23-án rövid énekpróba után elindultunk a belvárosba. Délig szabad programunk volt, néhányan megtekintettük a gazdag szekszárdi piacot (ez is beletartozik egy város kultúrájába), majd az Augusz-ház mellett elsétálva, ahol Liszt Ferenc vendégeskedett, kikötöttünk a Wosinszky Mór Megyei Múzeumban. Amerikai gyorsaságú tárlatnézésünk ellenére sikerült képet alkotnunk Tolna megye történetének nyolcszáz évéről.
Amikor néhány perccel 12 óra előtt megérkeztünk a Művészetek Házához és kíváncsian bekandikáltunk, egy kóruspróbával találtuk magunkat szemben, és a titokzatos nagy rendezvényre is részben fény derült, mert a kivetítőn ezt olvashattuk: “Élet – útjelzők, életút – jelzők, Kocsis Imre Antal”. Igazgatónk szerényen “izé”-nek nevezte azt a színes, énekes, zenés s egyben irodalmi műsort, amelynek keretében barátainak és gimnáziumi kollégáinak elmesélte életét a kiskunhalasi indulástól egészen…, illetve nem egészen, mert az idő rövidsége miatt még a polgármesterség korszakáig sem jutott el. De hogy milyen népszerű lehetett polgármesterként Szekszárdon, buszos városnézésünk közben magunk is megtapasztalhattuk, mert többen több, mint egy évtized után is felismerték, és integettek neki. A Művészetek Háza zsúfolásig megtelt tiszteletére. A fellépők között még énekkarrá varázsolt tanári karunk is tapsot kapott.
Néhány részlet:
A Leporello-ária részlete, és a bevezető szöveg
Fiesco áriája a Simon Boccanegrából
A Sylvester János Református Gimnázium tantestülete
A szegedi Bartók Kórus: Purcell: Nunc dimittis
Református tanárkollégák kvartettje: Die launige Forelle
Egy kis kupléskedés: Zerkovicz: Minden csak komédia
Jobbágy Valér vezényletével a szegedi Bartók Kórus és a szekszárdi Madrigálkórus Kodály művét, Sík Sándor Te Deumát énekli.
Igazán megkapó és ünnepi volt a hangulat, s ilyen maradt hazafelé is, amikor a buszon Róka Szabolcs tanár úr és népzenész nemzetközi folklórprogrammal szórakoztatott bennünket kobzának kíséretében.
Dr. Szabó Győző
Írta és betanította Kőszegi Júlia olasz nyelv szakos tanár, osztályfőnök.
Felvétel: Ispánki Dávid (11.A)
Szülő-diák-tanártalálkozó
Dráma két felvonásban
Első felvonás
Anya és fia a konyhában, a fiú sündörög a készülő vacsora körül.
Anya: Mi volt ma az iskolában kisfiam?
Fiú: Semmi.
Anya: Akkor megint érdekes napod volt.
Fiú (a nagyobb vacsoraadag reményében): Pinyóztunk egyet a Béressel.
Anya: Béres? Az melyik is, kicsikém?
Fiú (kifakadva): Anya, a múltkor mutattam róla egy csomó Insta képet!
Anya: Insta, Insta… Ja, megvan! Az, amelyik mindig kapucniban van, és nem látni az arcát?
A fiú beletörődve, csendben bólint, majd elindul a konyhaajtó felé. Még visszafordul és kiböki: És Zente tanárnő beírt egy egyest, mert összegyűltek a házi feladat hiányaim. Fiú el.
Anya (hangosan gondolkodva): Melyik is az a Zente tanárnő? Ja igen, az irodalom. Emlékszem, hogy mire megnyitottam a fogadóórákra való jelentkezéses oldalt, nála már az összes időpont foglalt volt. Mindegy, majd rákeresek a honlapon, hogy legalább lássam, hogy néz ki.
Második felvonás
Zente tanárnő a tanári szobában, délután fél hatkor a dolgozatok fölé görnyedve próbál összpontosítani a javításra. A két-három ott lézengő kolléga jelenléte nem zavarja abban, hogy maga elé motyogva gondolkodjon.
Zente tanárnő: Na, ez nem is lett olyan rossz. Ki írta? Falusi? Te jó ég, az most a magas szőke, vagy a magas szőkés barna? Irdatlan sokan vannak ebben az osztályban. Esküszöm, ha nem lenne ülésrend, nagy bajban lennék. És csak heti két órám van velük. Ez a másik dolgozat meg gyalázatosra sikeredett. Nem először. Persze a szülő nem jött el a fogadóra. Jó lenne beszélni vele.
A 9.Ny osztály és a hozzájuk tartozó felnőtt gárda úgy döntött, nem akar drámázni. Fogták magukat, és december 7-én 17 órakor összegyűltek a Sylvester aulájában. A kezdő ima és ének után közösen megtekintették az osztályról készült PowerPoint bemutatót, majd jól összekeverték magukat, párokba álltak, és beszélgettek egymással. Azután a nagy plénum előtt mindenki bemutatta a párját egyes szám első személyben. Következő lépésként négy csoportot alakítottak ki, és bizonyítván, hogy a nyelvi osztály, szüleik és tanáraik mennyire tisztában vannak saját anyanyelvükkel, állóképben jelenítettek meg magyar közmondásokat. A továbbiakban, a diákok iskolai életébe bepillantást nyervén, a stresszelést gyakorolták. Az osztályfőnök szakja miatt, minél több olasz szót vagy kifejezést (ezeket egy-egy diák fordította) kellett elmutogatniuk (a felnőtteknek) egy perc alatt. Befejezésként egy egyszerű körtáncot jártak el, kifejezvén ezzel az egymáshoz tartozást, a közösség megtartó erejét és a közösen létrehozott harmóniát. Ezután már csak a nap végi áldás elmondása választotta el a résztvevőket az eszem-iszom közben zajló spontán beszélgetésektől, avagy a szintén spontán kialakuló kártyapartitól. Mindannyian egymást jobban megismerve, egymásban megerősödve térhettek haza. Az eredetileg egyszerinek tervezett találkozót talán jövőre is megismétlik.
Kőszegi Júlia osztályfőnök
December 7-én kora reggel a Sylvester 60 fős csapata ismét felkerekedett, hogy immár hagyományosnak mondható egy napos kirándulásán meghódítsa a császárvárost.
BRUEGEL-KIÁLLÍTÁS
A kirándulás idei „tanulmányi” része két múzeumlátogatás volt: a Bruegel-kiállítás megtekintése a Kunsthistorisches Museumban, ahova annak ellenére, hogy 2 hónapja lefoglaltuk a belépőnket, a hatalmas érdeklődés miatt kissé nehézkesen jutottunk be. De sikerült! A múzeum belső kialakítása és méretei már a belépésnél lenyűgözték csoportunkat. A csodaszép lépcsőház Munkácsy Mihály mennyezetfreskójával és a gazdagon díszített belső terek lépten-nyomon megállították a fényképezni vágyókat.
A Bruegel-kiállításra bejutva az óriási tömeg kissé riasztóan hatott, de végül a két óra alatt, amit benn tölthettünk, türelmes várakozások árán, megpillanthattuk a 16. századi holland mester kb. 90 alkotását, korai grafikáitól tájképein át világhírű kisebb és hatalmas méretű táblaképeiig.
A kiállításon látható anyag így együtt id. Pieter Bruegel halálának 450. évfordulója alkalmából került bemutatásra a bécsi Kunsthistorisches Museumban, és ez az első nagy monografikus kiállítás a világon a kivételes tehetségű holland művész életművéről.
TERMÉSZETTÖRTÉNETI MÚZEUM
A csoport másik fele, akik inkább a természettudományok iránt érdeklődnek, a szemközt álló Természettörténeti Múzeum felé vette útját. Itt megtekinthették a történelem előtti időkből származó kis szobrocskát, a Willendorfi Vénuszt, már kihalt állatok hatalmas csontvázait, vagy akár a világ legnagyobb és legrégebbi meteoritgyűjteményének különleges darabjait. A múzeumban mindenki talált magának érdeklődésének megfelelő kiállítást, modern, interaktív bemutatókkal.
KARÁCSONYI VÁSÁROK
A kulturális élmények után kisebb-nagyobb csoportokban fedeztük fel Bécs számos adventi vásárát: a Rathausplatzon megrendezett klasszikus Christkindlmarkt mellett többen a városban található kisebb, de talán hangulatosabb vásárokat keresték fel: jártunk a Spittelbergen, a Belvárosban a Freyungon, ahol az Altwiener Christkindlmarkt nyűgözi le a látogatóit a világ leghosszabb Betlehemével. A Hofburg mellett a Michaelerplatzon végigsétáltunk a K.u.K. vásár hófehér standjai között. Ahogy telt az idő, az alkonyat beköszöntével az egész város ünnepi fényben tündökölt, minden utca, tér és épület csodálatos kivilágításával nyűgözte le a látogatókat.
GASZTRONÓMIA
A látnivalók mellett természetesen gasztronómiai élményeket is szereztünk: megkóstolhattuk a vásárok specialitásait, a különféle Wurst-okat, a Leberkäse-t, a fánkokat, a sült gesztenyét, és kortyolgattuk az elmaradhatatlan puncsot (a 18 éven aluliak kizárólag Kinderpuncsot), megszerezhettük a vásárok elmaradhatatlan tartozékát, az éppen aktuális adventi bögrét (Häferl).
A nap végén időben és zökkenőmentesen indultunk haza, megúszva a bécsi közlekedés rettegett dugóit, és a jókedvű csapat fáradtan, de élményekkel telve érkezett meg Budapestre.
Viszlát Bécs, jövőre ismét jövünk!
Jekliné Pintér Zsuzsanna
A fenti cím kiejtve idegenforgalmi reklám, írásképe viszont félreérthetetlen utalás tantestületünk (meg néhány hozzátartozó) emlékezetes december 2-i kirándulására, amelyet a soknevű felvidéki koronázóvárosba tettünk.
Már a buszon remek volt a hangulat, hiszen – többek között – a pozsonyi villamoson utazó kislányról és legényről énekeltünk. Akkor sem törtünk le, amikor a határ felé közeledve a táj téli köntöst öltött, s a városba érkezéskor már fagyos kövezeten csúszkálva jutottunk el a felborult asztalra emlékeztető négytornyú várhoz és az előtte diadalmaskodó Szvatopluk szoborhoz.
Bár sok időnk nem volt városnézésre, mégis
“sikerült egy várat, egy templomot és egy palotát bevennünk”,
hogy a minket kalauzoló kolléganő szavait idézzem.
Aki előzetesen már járt Pozsonyban, a magyar koronával ékeskedő Szent Mihály templomban érdekes újdonsággal is találkozhatott: IV. Károly király képével. A pazar tükörterméről és művészi faliszőnyegeiről híres prímási palotában egy magyar csoporthoz csatlakozva nemcsak az épületben lezajlott történelmi eseményekről értesülhettünk, hanem azt is megtudtuk, hogy a Zelena (Zöld) utcában magyar kezelésű étterem működik.
Bár az okos utazó külföldön a helyi ételkülönlegességekkel igyekszik ismeretséget kötni, Pozsonyban a “magyar gulyás” is annak számít, főleg ha négy óriási knédlivel van körítve. Nagyszerű volt a Šariš márkájú sör is, amelynek neve egykori Sáros vármegyénket idézi. Na és a főtéri Mayer cukrászdában a Mayer csúcsra keresztelt lúdláb torta!
A forralt bor illatú karácsonyi vásár forgatagában búcsúztunk el – remélhetőleg csak egyelőre – a Várostól.
Dr. Szabó Győző
2018. NOVEMBER 9. ÉJSZAKA
Időtartam: este 7-től reggel 7-ig
Helyszínek:
– az aulában irodalmi étkeztetés + kávéház (ingyen)
– altató terem az álmosoknak (hálózsákban szivacsokon)
– annyi terem, ahány író, színész, zenész érkezik
Az irodalmi dínomdánom célja:
– a diákok kedvvel ízlelgessék az anyanyelvünk adta lehetőségeket
– a vendégek és az éjszakai arcukat mutató tanáraik példáján felbuzdulva maguktól is akarjanak irodalommal, nyelvvel foglalkozni
– és minden más, ami pozitív hozadéka lehet még egy ilyen alkalomnak
Tájékoztató az Irodalmi dínomdánom éjszakájáról
A program:
– Érkezés: ¾ 7 és 7 között
– A vendégek bemutatása + „Korai nasi”: 7 és ¾ 8 között
– Kiscsoportos foglalkozások a vendégekkel: ¾ 8-tól (egy, másfél óra)
– „Nagyvacsora” a tanárok által készített különlegességekből: ½ 10 – 1/4 11 között
– Kiscsoportos foglalkozások éjszakai műszakos tanáraitokkal: ¼ 11-től (egy, másfél óra)
– Hellóvín-party a DÖK szervezésében: reggelig
– Hazamenni reggel 7-től lehet
Helyszínek:
– Étkezési helyszínek: aula, első emeleti folyosó asztalai
– Termek, ahol aludni lehet: 15, 7
A vendégeink és az általuk vezetett programok:
– Kreatív írás: Czapp Enikő
– Drámajáték: Pintér Szilvia
– Scifi: Bánki Éva
– Kosztolányi: Győrögné Porcsin Lívia
– Versmegzenésítés: Eörsi Sarolta
– „Ízes magyar specialitások, speciális magyarságok”: Nagy Zsombor
– Hírszerkesztés: Dr. Verebics János
– Mese, mese…: Iancu Laura
– Metafora, metonímia: Mészáros Márton
– Sporttudósítás: Bognár Domokos
A tanári kiscsoportos foglalkozások: Zólyomi Katalin tanárnő, Burján László tanár úr, Juhász Imre tanár úr, Huszákné Vendégh Andrea tanárnő, Róka Szabolcs tanár úr, Binder Anita tanárnő, Juhász Pál tanár úr, Nagy Barbara tanárnő
Iselstöger Nóra
A túrakör sportkörre jelentkezett diákjainknak egy tanévben hat túrán kell részt venniük. Ezek a túrák kb. 10 km-esek (időnként hosszabbra sikerednek, télen rövidebbek), általában szombati napokra szervezzük őket. Túravezetésben Róka Szabolcs kollégám szokott segíteni, aki barlangtúrákat is szervez, valamint évek óta hűséges, állandó kísérőm Siklósi Erika tanárnő, de több kolléga is részt vett már egy-egy alkalmon.
A hely megközelíthetősége, a közlekedési lehetőségek igencsak befolyásolják a helyszínválasztást, hiszen előfordult, hogy negyven fővel kellett buszra-vonatra szállnunk. Emiatt is választjuk gyakran a Budai-hegységet: jártunk Makkosmárián, a Virágos-nyeregnél, a Sas-hegyen; különösen kedveljük a kilátókat, felmásztunk a Kis- és Nagy-Hárs-hegyek kilátóira, a Csergezán-, az Árpád-, a Hármashatár-hegyi- és természetesen az Erzsébet-kilátóra is. Bejártuk a közeli Pilis Nagy-Szénás- illetve Jági-tanösvényét, voltunk a Nagy-Kevélyen és az ún. „egri” várnál. De a kissé messzibb Velencei-hegység ingókövei sem maradtak ki.
A pesti oldalon gyakran tanulóink lakhelyének látványosságait tekintettük meg; külön élmény, amikor egy diák mutatja be a települést: így ismertük meg Csömör, Fót, Gyömrő érdekességeit. Időnként pedig el sem hagyjuk Budapestet: a 17. kerületi Merzse-mocsár tanösvényét és élővilágát extra magas vízállással láttuk, kilátó-szenvedélyünket pedig a 16. kerületi Reformátorok terén is kiélhettük, a Reformáció 500 jubileumi túráján.
Az idei túrák mindegyikén dolomit sziklagyepen túráztak a diákok: az októberi túra érdekessége, hogy a legelső, 2014-es túra helyszínére, a Farkas-hegyre tértünk vissza, de soron kívül (kissé eltévedve, a távot így 12 km-esre növelve) sikerült megmásznunk a Szekrényes-hegyet is.
Dr. Vitályosné Kiss Kornélia
Olasz kollégáink és az olasz családok idén ősszel is nagy szeretettel és tervekkel vártak bennünket.
A cserekapcsolat programja egy többszörösen kipróbált struktúrát követ, a napok menetrendje nem, a helyszínek is csak részben változnak. Az idei év témája a JÉG, s így a munkacsoportok ezt dolgozták föl angol nyelven irodalmi, természettudományos, ökológiai, csillagászati és művészeti szempontokból. A magyar csoportból néhányan másodszor vesznek részt a programban, s ők nagy lelkesedéssel, egyszersmind a tavalyi év tanulságait levonva készültek az utolsó napi bemutatókra. Jó volt hallani, látni, hogyan ért be a tavaly elhangzott tanács, segítség az angol nyelvű rövid összefoglalókban.
Nagyon hálásak lehetünk a szép, nyárias napokért, mindnyájan élveztük a különböző városokban tett idegenvezetéses sétákat, szabadtéri programokat. Végigvezettek minket Padova híres intézményein: az egyetemen, a középkori eredetű piacokon, az Igazságszolgáltatás Palotájában, az Európában legrégebbi alapítású Botanikus kertben és megcsodálhattuk Giotto falfestményeit a Scrovegni kápolnában. Ízelítőt kaptunk Vicenza történelméből fölkeresve utcáit, templomait, kilátópontjait és híres színházát. A csütörtöki napon mindig Velencébe látogatunk, a hatalmas zegzugos város új és új arcát nyújtja felénk. Idén volt „aqua alta” azaz „magas víz”, s így egy darabig pallókon járva szeltük át a Szent Márk teret. Mire azonban kijöttünk a Dózsepalotából, kisütött a nap és eltűnt a víz is. Az utolsó napon boldogan bolyongtunk a Villa Pisani labirintusában és hatalmas kertjének érdekes részleteiben.
Borsosné Kálmán Piroska Outi
Az avatóra pénteken került sor. Igen változatos és izgalmas feladatok elé állíttattak a gólyák: kérdőív megoldása időre, bizonyos elrejtett tárgyak felkutatása, kis karika szájba vett ropiról ropira adogatása, összekötözött lábú csapat lépcsőn menetelése, avagy dobozban elhelyezett „fantom” dolgok kitapogatása. A záró feladat az addig fokozódó izgalmat végképp a csúcsra küldte: mindenki nagyon élvezte, ahogy a vállalkozó kedvű gólyák a ketchuppal, mustárral, olajjal és nyers tojással feltuningolt twister szőnyegen az életükért küzdöttek. A tisztálkodás után szép rendben felsorakoztak és illendően letették a végzősök által diktált esküt. Cserébe minden ifjonc megkapta az oklevelét, miszerint attól a naptól fogva a Sylvester János református Gimnázium és Szakgimnázium teljes jogú tagja.
Hogy miként élték meg az újonnan érkezett diákok ezen eseményeket? Igenis ezt mondanák: gólyának lenni jó buli!
Kőszegi Júlia
További programok voltak: buborékfoci, méta, partizánbajnokság, érzékenyítő váltóverseny, kötélhúzás-bajnokság, egyszerűsített rögbi.
Körözsi Barnabás
Diákjainknak – jelentkezés alapján – évente több alkalommal nyílik lehetőségük részt venni barlangtúrákon, többnyire Róka Szabolcs tanár úr értő kalauzolásával.
Ezek a kalandtúrák a Pál-völgyi és a Mátyás-hegyi barlangrendszer kiépítetlen szakaszán zajlanak. Diákjaink számára ez a kirándulás felejthetetlen földalatti földrajz- és biológiaórát jelent, ahol megismerhetik a barlangok különleges formakincseit, ősmaradványokat, az ásványkiválásokat, és ezzel együtt a látogatás lehetőséget ad a csapatépítésre is. Ezekben a barlangokban nincs kiépített útvonal, többször hason csúszva vagy négykézláb közelítik meg a diákjaink az úti célt. A barlang üzemeltetői garantálják, hogy a részvételhez semmilyen előképzettség nem szükséges, csak sportos hozzáállás, emellett a szükséges felszerelést – overallt, sisakot és fejlámpát – is biztosítják.