Augusztus 2-án, reggel hosszú, méltósággal viselt betegségben és az utolsó pillanatokig tanítva meghalt a Tinódi-lant díjas kiváló tanárkollégánk, Róka Szabolcs. Augusztus 6-án – szerdán – este 6 órakor a Pillangó parkban, a Sylvester János Református Gimnáziumban egy csendes gyertyagyújtásos rágondolásra mindenkit várunk, aki ismerte és szerette őt. Aki nem tud jönni, otthon tegye meg ezt ebben az időpontban, hogy az egész közösség együtt lehessen. Szeretettel: Kocsis Imre Antal
„RÓKA SZABOLCS búcsúztatására 2025. szeptember 4-én délután 4 órakor kerül sor a Kopaszi-gát bejáratához közel eső kis kikötőnél.
Kérünk benneteket, hogy Szabolcs kívánsága szerint ne feketében gyertek, és aki szívesen zenélne, hozzon hangszert, énekeljünk együtt az emlékére.
Javasolnánk, hogy virág vagy koszorú helyett, aki szeretné, az erre szánt összeget Szabolcs iskolájának, a Sylvester János Református Gimnázium és Technikum alapítványának utalja át adományként. Ha mégis valaki egy szál virágot hozna, csomagolás és drótozás nélkül a Dunába lehet engedni.
A Protestáns Gimnázium Egyesület számlaszáma: 11702036–20643728–00000000
A család részéről a tervek szerint az első kommentben szereplő dalokat fogjuk elénekelni, örülünk, ha csatlakoztok hozzánk.
A szertartás végén lesz lehetőség a barátok zenélésére.
És ide bemásolom még, amit Szabolcs lánya, Bori írt a napokban:
„Apukám búcsúztatója, ahogy ő szerette volna: énekelve, az életért hálát adva. 
Mikor öt éve beteg lett azt kérte tőlünk, hogy ne csüggedjünk miatta, éljük az életünket, éljük meg boldogan. Hálás vagyok azért, hogy még ennyi boldog pillanatban lehetett velünk, és láthatta, ahogy mi, a gyerekei elindultunk az utunkon. Rengeteg szeretetet kaptunk még tőle. Büszke volt a családjára, csodálta Anyukámat, mindenben támaszkodhatott rá, és (…) óriási szeretettel beszélt velünk az utolsó napokig.
“Szeretem az egész pereputtyot.”
Most az ő utolsó útján visszakísérjük oda, ahova mindig is tartozott. A természetbe, az örök körforgásba, a Duna vizébe. A folyóba, ami olyan fontos volt számára teljes életében.”
– Weöres Sándor: Igric
– Balassi Bálint: Adj már csendességet
– József Attila: Karóval jöttél nem virággal:
– Cseh Tamás: Tíz év múlva
– Hiperkarma: Jószerencsét
